Istállós-kő

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ezt a döglesztő nyári meleget. Még a strandon, bikinis lányok közt, elmegy, de amúgy... Inkább egy kis, képzeletbeli kirándulásra invitálok mindenkit a (többek közt általam is) imádott Bükkbe, azon belül is annak a legmagasabb pontjára.
A mai Magyarország egyik legmagasabb hegye, 959 méteres csúcsa alig marad el a Galya-tetőtől. Megközelíteni leginkább Szilvásváradról lehet, onnan két fő módon: - autóval fölmegyünk az Olasz-kapuig (a Szalajka-völgy bejáratától 14 km-en át kanyarog a keskeny erdészeti műút, fizetős amúgy), és az autót az Olasz-kapunál lévő kis parkolóban, 870 méter magasan letéve, egy könnyű, oda-vissza 2-3 órás sétával kb. 100 méter szintemelkedéssel.
Na, ezt hagyjuk meg a lustáknak, mi gyalogoljunk!
Adja magát a Szalajka-völgy. Aki még nem járt itt, annak mindenképpen érdemes végigballagnia rajta, számos érdekességet, szépséget rejteget, de most itt ezekre nem térnénk ki, a neten elég sok minden fellelhető róla. A völgy végén, a Gloriette-tisztásnál (itt van a kisvonat végállomása is) már föltárul előttünk az Istállós-kő széles tömbje.
Miután kigyönyörködtük magunkat (vagy elszörnyedtünk az előttünk álló fáradalmak láttán), kövessük a zöld Háromszög turistajelzést.A Felső-tótól néhány méterre fakad a Szalajka-forrásitt érdemes itt feltöltenünk a kulacsunkat. Kristálytiszta, 8-10 fokos víz fakad fel, sokszáz méter vastag mészkőréteg szűrése révén gond nélkül iható.
Nos, itten (454 méter magasan)indul maga a túra. Közel 100 métert emelkedik az út, lendületesen szerpentinezve fölfelé. Fakorlátok teszik biztonságossá, és néhol látni, hogy egyesek rövidítettek, de nem igazán éri meg, mert csak jobban elfárad az ember. A szerpentinek tetején, kényelmes, de keskeny ösvény vezet az ősemberbarlanghoz. Szerintem nem igazán laktak a barlangban (kb. i.e. 40-25 ezer éves időszakban használták), inkább kultikus hely lehetett, például még medvekoponyákat is találtak, szépen egymásra téve őket. A wiki szerint 609 méter magasan vagyunk, de én minden régebbi olvasmányomban 536 méteren olvastam a barlangról, és a térképek tanúsága szerint is ott lehet.
A továbbvezető út pofátlan módon közel 20 méter lejt, majd egy izgalmas sziklaszurdok után nekilát a 450 méteres emelkedésnek. Közel 200 méter emelkedik 600 méter alatt, az ember azt hiszi, kiköpi a tüdejét, mire egy kisebb, lapos szakaszra ér. Mintha ciánoztak volna, a Szalajka-völgy nyüzsgő embertömege után (aminek még egy számottevő része az ősemberbarlangig eljut), olyan csendes magány vesz itt körül. (A kép ne tévesszen meg senkit, általában tényleg nagyon kevesen járnak erre már.)
Zömmel fiatal vagy középkorú fák között halad az ösvény északkelet felé. jobbról az Istállós-kő tömbje tör az ég felé, ám az erdő miatt a csúcsot nem látni. Egy idő után néhol kilátásra csábító is kiugrásokat pillantunk meg, de sajnos egyik helyről sem látni szinte semmit, még télidőben, lombhullás után is csak alig dereng valami a Szalajka-völgyből.
Nagyjából 680 méteren vagyunk, mikor egy pici kis lapos szakaszra érünk. Előttünk egy kisebb völgy nyílik, és a föltámadó szél kellemesen hűti az embert. Persze, amikor tudatosul bennünk, hogy a forrástól a csúcsig csak a szint felét tettük meg, mindjárt elfárad az ember.
Jobbra fordulunk, a hegy felé, és következik a második szakasz. Némi tétovázás (mármint a hegy részéről) után lendületesen emelkedik az út, 300 méter alatt kb. 130 métert.
A talaj errefelé meg meglehetősen vékony, a fák gyökereik is sok helyen kilátszanak, lépcsőssé téve az ösvényt, aminek különösen hóban vagy sár esetén örülünk.
810 méter magasan egy földutat érünk el, ami pont a lejtőnek keresztben fut. Mi itt balra indulunk a jelzés után, és egy pár perces, enyhén lejtő , majd emelkedő pihenőszakasz után az utunk újból jobbra fordul (vigyázzunk, mert a földút egyenesen megy tovább!) Innentől még 450 méteren át emelkedik 130 métert. Nem lenne olyan vészes, de már igen fáradt az ember ilyenkor. Némi fenyő mellett is elhaladunk, majd lassan a fák lombjai alatt előkandikál az ég kékje, cáfolhatatlan jelét adva, hogy a csúcshoz.
Nagyjából 1-1,5 órával a Szalajka-forrástól, megérkezünk. Egy pici kis, plató, fölötte az égbolt, körben pedig a fák lombjai, az Istállós-kő csúcsáról nincs kilátás egyetlen irányba sem.

(A Szent-Imre kereszt mellett a blog szerzője látható)
Nyáron kellemes, enyhe időjárás fogad minket. A szél is lengedezik, a hőmérséklet pedig hűvösebb, mint a városokban. Ne feledjük, 800-900 méterrel vagyunk Magyarország legtöbb települése fölött, az átlag 4 fokkal hidegebb levegőt jelent. A Nap fénye viszont erősebb, a ritkább és tisztább levegő (kevesebb szálló por). Igen, ritkább. Nem veszed észre, de tudod mérni, kb. 6-7 %-kal kisebb a légnyomás, mint a budapesti, ha fogsz egy kétliteres pillepalackot, a csúcson kiüríted, beleengeded a fenti levegőt, és amikor leérsz a hegyről Egerbe, Miskolcra, akkor igencsak horpad a palack! (Annak ellenére, hogy lent melegebb van, és a fölmelegedő levegő pont hogy tágulna, és még így ezzel együtt is horpad.)
A csúcson eltöltött kellemes percek (persze csak jó időben, mert a hideg évszakban igen cudar éghajlat tud lenni), indulás lefelé! Az idevezető út vissza nem igen ajánlott, főleg nem hóban-sárban, így a zöld háromszöget követjük tovább. Egy kisebb töbör mellett haladunk el, ami minden Bükk-túrák leghidegebb szakasz szokott lenni. Kiizzadtan, fáradtan lefelé kaptatunk, ám magasan vagyunk, a levegő hidegebb, é itt mindig fúj a szél. Pár perc múlva, elérünk egy elágazást, ahol kétféle háromszög jelzés válik ketté.
(Sosem tudtam elképzelni, hogy ki ül le itt. Aki fölfelé tart, az már innen fölmegy, nem áll meg, aki meg lefelé, az meg most pihent. Jobb lett volna a padot a csúcson fölállítani.)
A lefelé útról legközelebb mesélek.
(A képek 2007. februárjában, novemberében és 2008. májusában készültek.)

Nemzeti kultúra, de hogy?

Nemzeti, jobboldali emberek, politikusok és polgárok, előszeretettel hangoztatják a nemzeti kultúra fogalmát, annak fontosságát,és erre hajlamosak a baloldaliak is bólogatni. Igen ám, de hangzatos szónoklatokkal, melldöngető fogadkozással még nem érünk el semmit.Nézzük csak meg ezt alaposabban (ugyanis, tudjuk jól, a Pápa téved, az Ördög nem a Pokolban lakik, hanem a részletekben)! Két kérdést kell feltennünk:
1. Mi is az a nemzet kultúra?
2. Mit csináljunk vele? (És mit azokkal, amik nem tartoznak bele?)

Sokan azt hiszik, hogy az első kérdésre könnyű a válasz. Népzene, népművészet, meg még mondjuk a Bánk Bán, Bartók és Kodály művei, Jókai, Arany írásai, stb. Nehezebb már a válasz, ha megkérdezem, hogy például a Vágtázó Halottkémek? Az is, vágja rá, aki ismeri, és szereti. És a Pokolgép, Ossian, Kárpátia? Na, itt már erősebb a szórás. Van, aki szerint a heavy metal nem része a magyar kultúrának, sőt, olyanok is vannak,akik szerint semmilyennek sem. És a magyar nóta? A mulatós zene? Mert olyat sem hallasz másutt, de szerintem ezek sem kultúrák. Na ugye, már nem is egyszerű a kérdés.
De boncolhatjuk tovább a kérdést magasabb és könnyebb kultúra felé. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Bánk Bán magasabb szintet képvisel, mint a Csitári hegyek alatt.
Ez utóbbi gondolat már átvezet minket a másik kérdésre, miszerint hogyan kezeljük a nemzeti kultúrát.
Támogassuk!Vágja rá reflexből az ember. No, de hogyan? Vegyünk egy alapesetet, a művelődési ház termét. Tartanánk ott egy népi táncházat, néptáncoktatókkal, népi együttessel. Egy ilyen terem fenntartása pénzbe van, fűtés, világítás, takarítás, tatarozás, a kezelő személyzet bére. Ezt ki fizesse meg? A táncházban szórakozók? Akkor hol itt a támogatás? Vagy tartsunk előtte egy Ossian koncertet, ahol a rockerektől elszedett belépőjegyből erre is futja?
Vajon ők mivel alávalóbb emberek a népzenére mulatóktól, hogy ők fizessék meg mások szórakozását? De ha egyszer megállapítottuk, hogy az egyik értékes, a másik meg szemét, akkor azt egyáltalán miért engedjük, akármilyen formában is?
És mit tegyünk a külföldi produkciókkal? Tiltsuk ki őket a koncerttermekből, mozikból tévécsatornákból? Esetleg korlátozzuk a számukat? Na, ez utóbbi nem tűnne rossznak, elérhetjük vele, hogy Presser Gáborhoz hasonlók lesznek az "istenek" egy védett piacon, mint volt a Kádár-korszakban. Aztán amikor meg kiderül, hogy Nyugaton bizony vannak jobbak is, akkor meg félre áll a szájuk. Vagy vegyük azt, hogy az Iron Maiden koncert bevételeiből finanszírozzuk meg az Ossiant is?
Na, de mégis hogyan? Mi a magyar, mi a kultúra? Kimondja meg? Én mondjam meg? Vagy Te szeretnéd? Esetleg odaadnád egy politikusnak a döntés jogát? Esetleg a népet kérdeznéd?

Tisza-tavi kirándulások

Tisza-tó, kis hazánk egyik legszebb, legizgalmasabb tája, és aki kalandozott már ezerarcú vizein, az csak egyet érthet velem. Egerből, Debrecenből, Miskolcról alig egy óra autókázás, de Budapestről sem kell sokkal több, hogy elérjük valamelyik part menti települést.
Nos, nézzük gyorsan a tényeket: egy víztározó, amit a Kiskörei vízlépcső duzzaszt föl, április és november között. (A téli időszakban átlag 120 centivel lentebb van a vízszint.) Területe 127 km2, amiből 43 km2 szárazföld. A környék éghajlata országos viszonylatban száraz és meleg.
Bár mesterséges képződményről beszélünk, a terület olyasféleképpen fest, mint a XIX.századi folyamszabályozások előtt, az eredeti, természetes körülményeket állították helyre. Petőfi talán ilyesféle Tisza-tájban gyönyörködött annak idején.
Baráti társaságommal Tiszafüredre szoktunk járni, és az Albatrosz-kikötőben bérelt kenukkal kirándulunk. (2009-ben 1200 Ft egy háromszemélyes kenu 4 órára, szinte vicc).

Amit mindenképpen érdemes magunkkal vinni, az naptól védő krém, jó ötlet egy szalmakalap is. könnyű, világos öltözet szükséges, mert a bozótosabb részeken kellemetlen rovarok is megtalálják az embert. Érdemes beszerezni valami, biztosan vízzáró edényt, dobozt, kis vödröt, amibe értékeinket,mint például mobiltelefont, fényképezőgépet rejtjük. Ez nem csak az esetleges vízbeborulás miatt kell (én még mindig megúsztam), hanem egy-egy, nagyobb hullámot verő, motoros jármű hullámai becsaphatnak a kenuba, és eláztatják a cuccainkat.

Immortal: At The Heart Of Winter

Az Immortal a skandináv black metal egyik alapcsapata, valamikor a 90-es évek legelején indultak, és mint a legtöbbjüknek a színtéren, nekik is death metal gyökereik voltak. Bergen városából származik a csapat, ám az Immortal kimaradt a nagy botrányokból, a templomgyújtogatásokban, gyilkosságokban nem vettek részt.
A szövegvilágra nem jellemző a keresztényellenesség, hanem egy elképzelt, fantasztikus, gonosz, veszélyes világ, Blashyrkh néven, amit a nordikus telek zordsága, a hófödte hegycsúcsokra ereszkedő, hosszú téli éjszakák ihlettek.
Maga az album a zenekar 5. teljes albuma volt, és nagyon sok mindenben eltért a korábbiaktól. Ezt megelőzően az Immortal rövid, szélvészgyors, kissé kaotikus hangzású pusztításokkal pakolta tele a lemezeit, például a Blizzard Beasts 30 perc alatt 10 számmal. Ehhez képest az At the Heart of Winter a maga 46 perc / 6 számával maga a progresszivitás Csimborasszója. Természetesen csak Immortal viszonyok közt értendő a lassulás, a német thrash hatása szivárgott be a riffekbe, témákba. Korábban nyomokban meglévő hangulati elemek most nagyobb hangsúlyt kaptak, elég a címadó szám bevezetőjét meghallgatni. Szinte a bőrén érzi az ember a kegyetlen hidegben jégszilánkokkal támadó szelek dühét.
Abbath vokalizálása mélyebbé vált, a black metalra jellemző károgásból nem lett hörgés, de kifejezetten súlyosabb lett, mindamellett a szövegeket érteni is lehet. A hangzás is tiszta lett, dicséret illeti érte a producert, Peter Tangtrent és az Abyss studiót.
(Az ismertető a www.lemezkritika.hu oldalon jelent meg korábban.)

Szurkoló vagy ellenség

A keddi (2009. július. 14.), Ferencváros - Hertha Berlin meccsel kapcsolatos szurkolói rendbontások mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Nem vagyok egyik csapatnak sem szurkolója, meg különösebben kirívó, példátlan atrocitás nem történt, de volt valami, ami nagyon kiverte nálam a biztosítékot.
Huligánok mindig is voltak, máshol is vannak,csúnya balhékat máshol is szoktak csinálni, sőt, például Olaszországban még rendőrt is öltek már meg.
Ami nekem hihetetlen volt, az előzmények, a körülmények. Egy barátságos meccsről beszélünk, ahol az ellenfél egy német nagycsapat, a Hertha Berlin volt, német szurkolókkal. Nos, "derék fradisták" őket találták meg, mint ellenséget. Haláleset, rendkívüli sérülés nem történt, de azért a német sajtó rendesen tele volt az üggyel, "jó hírünket" keltve Európában.
Ami nálam kicsapta a biztosítékot, az a fradi szurkolókat képviselő szervezet alelnökének tévés megnyilvánulása volt. Beszélt mindenféléről, hogy a mostani Fradi-vezetéssel rossz a viszonyuk, nehezményezte, hogy lecserélték a biztonsági szolgálatot ellátó céget,ilyesmik. Vagyis, szinte mindenki felelős volt. Egyet kivéve, azt ugyanis nem mondta ki, hogy ilyenkor a főfelelős maga a verekedő "ember". Ugyanis senkinek sem fogtak pisztoly a fejéhez, hogy menjél, üssed a németet. Az adott "ember" maga döntött úgy, ütni fog.
Könyörgöm, felnőtt emberek tettéért ne az legyen már a felelős, aki nem akadályozta meg ebben őt!
Aki verekszik, az nem szurkoló, hanem BŰNÖZŐ!Nem fizető néző, hanem kárt okozó gazember. Kárt okoz a klubnak, és kárt okoz a hazájának is. És aki ezt nem érti meg, az kérem, költözzön egy másik bolygóra,és ne minket boldogítson a a hülyeségeivel! És nevesítem, Boros Bánk Levente volt az, aki az ATV-ben próbálta a felelősséget másokra hárítani, próbálta azokat a seggfejeket is szurkolónak tartani.
A seggfejről jut eszembe:
Bemegy egy fickó a kocsmába, és mérgesen az asztalra csap:
- Az összes ügyvéd seggfej!
Mire feláll egy hatalmas, kigyúrt állat:
- Ezt vond vissza, mert beverem a fejed!
- Bocsánat, maga ügyvéd? - hebegi az emberünk.
- Nem, én seggfej vagyok...

Bemutatkozás

Üdvözletem mindenkinek!
33 éves egri lakos vagyok, és blogomat az alábbi, engem érdeklő dolgoknak fogom szentelni:
- Labdarúgás: jómagam nem focizom, de nagy rajongója vagyok eme játéknak. Különös tekintettel a Juventus, és általában az olasz foci, emellett a Barcelona az, ami még közel áll hozzám.
- Természetjárás: A Bükk, a Magas-Tátra és a Tisza-tó csodás tájain imádok kalandozni, ezekről is lesz majd beszámoló, bőségesen.
- Metal-zene: Szeretett, imádott muzsikám a heavy metal, és annak számos válfaja. Egy-egy, engem különösen megérintő lemezről, együttesről írok majd, hátha másnak is kedvet csinálok vele.
- Közélet: minden, ami ide fér, engem megszólalásra késztet. Kül- és belpolitika, kulturális, tudományos és vallási kérdések. Elöljáróban annyi, hogy alapvetően baloldali gondolkodásúnak tartom magam, és ateistának, szkeptikusnak.
Nos, röviden csak ennyi.